Are You Ready?

17.rész

Mire jó egy szerelmes dal szerelem nélkül?

*2 héttel később*

Nos a szőnyegek és az ablakok már készen voltak. A legtöbb dolgot, amire szükségünk van már elhoztuk, a többit meg majd később. Végül még mindig nem hívtak vissza. Szerintem valaki más kapta meg az állást. Szóval egyik nap el kell mennem állást keresni. Ebben a pillanatban jobb lenne nekem, Steph, Cece és a srácok az új kanapénkra rogytak le. Igen, mindannyian. Csak jól éreztük magunkat a borral és a sörrel. Bor a lányoknak, sör a fiúknak. Bár néha a sör sem rossz.
-Fel jönnél velem az emeletre? – suttogta Ryan a fülembe. Bólintottam, megfogta a kezemet és felvezetett az emeletre. Ahogy beértünk a szobába, ő azonnal becsukta mögöttünk az ajtót. Az ágyra mutatott, így leültem oda. A sarokhoz ment és felvette a gitárját. Annak ellenére, hogy ő a basszusgitáros, tud akusztikuson is játszani. Idejött a gitárral és leült mellém.
-Emlékszel arra a napra, mikor betörtek a házba? – bólintottam. – Nos, mi akkor a stúdióban voltunk és írtam neked egy dalt. És szerintem eljött az idő, hogy meghallgasd. - Rámosolyogtam, ami a végszó is volt egyben majd elkezdett játszani.
Ahogy halkan befejezte a pengetést, a szemem tele lett könnyekkel. Boldog könnyekkel.
-Awh Ryan! – sikítottam és megöleltem. - Gyönyörű volt. Köszönöm.
-Nem, te vagy az. – mosolyogtam, mint egy őrült, aztán homlokomra nyomta ajkait. Pár órán keresztül ott maradtunk, míg végül elaludtunk egymás karjaiban.
Másnap reggel ugyanúgy keltem fel, mint ahogy elaludtunk. Melegem volt és a lábam is kezdett zsibbadni, szóval kénytelen voltam felkelni. Adtam Ryan arcára egy puszit és elmosolyodott. Szerintem csak álmában mosolygott, ezért halkan settenkedtem le a földszintre. Vagyis csak bicegtem, mivel a lábam elzsibbadt.
Mikor a konyhába értem már mindenki fent volt és engem néztek. Meztelen vagyok vagy mi? Megnéztem. Nem. Akkor meg mi van?
-Nos? – kérdezte tőlem mindenki egyszerre. Elég ijesztő volt.
-Nos mi? – kérdeztem.
-Tetszett? – válaszolt Andy.
-Mi tetszett? – nem értek semmit.
-A DAL! TETSZETT A DAL, AMIT RYAN ÍRT? – kiáltotta Joel túl drámaian. De ez csak az én véleményem.
-Ooh! Igen! Imádtam! – kezdtem el őrülten mosolyogni.
-AWHHH! – sóhajtott Cece és Steph.
-Lányok. – motyogta Adam és átsétált egy másik szobába. Steph megforgatta a szemét és utána ment.
-Kirugdosnád azt a lusta szamarat az ágyból? – kérdezte Joel.
Sóhajtottam. – Persze. – és felvonszoltam magam az emeletre.
Az útban volt a szobája, szóval bekukucskáltam rajta. Ryan telefonált. Csak vállat vontam és már mentem volna tovább, de olyan dolgot hallottam, amit nem szerettem volna.
-Ja, azt gondolja, hogy szeretem. De én sosem szerettem és nem is fogom. – lefagytam és képtelen voltam megmozdulni és könnyek gyűltek a szemembe. Megint nevetett.
-Hogy tehetted ezt? – ennyit sikerült kinyögnöm.
-Várj egy pillanatot. – mondta és letette a telefont. – Mi történt baby?
-Ne játsz velem Ryan, hallottam mindent! – mondtam alig hallhatóan.
-Mi? Várj, nem nem nem! Azt nem rád értettem! Ez még Közép is…
-Nem érdekel! – szakítottam félbe és becsaptam az ajtót.

Meghoztam a következő részt. Köszönöm a komit és a véleményt twitteren! A következő részt elvileg nem én fogom fordítani, de szerdára szerintem kész lesz. :) Ha olvasod légyszi írj pár sort ide vagy chatre. Köszi. :))