9. rész

9.rész

Bizalom

Nagyon nehéz volt ott hagyni őket. Azt még sikerült elmondanom nekik mielőtt kitoltak az ajtón, hogy a jövő hónapban is meglátogatom őket. Látnom kell őket, hogy boldog lehessek, de ugyanakkor ez elszomorít és visszahozza a régi emlékeket, ezért távolságot kell tartanom tőlük. Kathryn sokkal nyugodtabbnak tűnik, most, hogy a szüleink számítanak rá. Nehéz, nem ez számít igazán, hanem az, hogy ők örökre börtönben lesznek. Az egyetlen bizonyíték 2 srác volt, de ők már elhagyták az országot és valószínűleg nem látjuk őket a közeljövőben.

*késő este*

Mindannyian a Tv előtt ültünk, hogy nézzünk valami szart, amikor egy üzenetet kaptam. Ryantől. Ez állt benne: „Menj fel és vedd fel azt a ruhát, amit az ágyadra tettem. Egy óra múlva legyél kész <3”. Mosolyogtam magamban, ránéztem Ryanre, aki a szoba másik végében ült. Ő már engem nézet. Kacsintott, és sikerült felsettenkednem az emeletre anélkül, hogy észrevett volna valaki is. Nem volt nehéz, mivel eléggé arra koncentráltak, ami a TVben ment. Mikor kinyitottam az ajtómat megláttam egy combközépig érő ruhát, egy fekete boka cipőt és néhány ékszert szétszórva az ágyon. Mosolyogtam és átöltöztem.
Háromnegyed órával később, felvettem a ruhámat, megcsináltam a sminkemet és begöndörítettem a hajamat. Befújtam magam a Taylor Swift parfümömmel és végül megnéztem magam a tükörben. Készen álltam az indulásra. És leindultam a lépcsőn. Ryan már ott várt. Fekete csőnadrág volt rajta,  egy fehér gombos ing és egy zakó. Okos, de vonzó. Mikor leértem a lépcsőn, megfogta a kezemet.
-Jól nézel ki. – suttogta.
-Te is Fletcher. – mosolyogtam.
-Induljunk. – mondta kivezetett a házból és beültetett a kocsijába.
20 perc kocsikázás után megérkeztünk egy divatos étteremhez, aminek a nevét képtelen vagyok kimindani. Ryan kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszönöm. – mondtam, miközben kiszálltam.
Bementünk és egy gyönyörű gyertyafényes asztalhoz vezettek. Ryan megköszönte a pincérnek és ott hagyott minket a menüvel. 1 órával később végeztünk az evéssel.
-Szóval holnap velünk maradsz Kathryn utolsó napján? – kérdezte Rhino.
-Veletek maradok. Úgy értem, mi mást kellene tennem? Mert páran nem engedtek munkát keresni, szóóóval… - válaszoltam szarkazmussal a hangomban, de egy kis komolysággal is. Tudni akarom mi folyik itt!
Nevetett Ryan. – Ok, ok! Rendben! Elmondom! Nevettem tudva, hogy győztem. – Én és a srácok kerestünk neked egy csodálatos munkát, amiről tudtuk, hogy szeretni fogod. Tudjuk, hogy tetszeni fog. 100%. De nem mondhatom el, hogy mi az.
-Ryan! – panaszkodtam. Ő pedig csak vigyorgott.
Fél óra múlva értünk haza. Már nem volt a nappaliban senki, szóval én és Ryan TVzni kezdtünk a nappaliban. Nem nagyon néztük, inkább a telefonunkat nyomkodtuk. Frissítettem a Twitteremet és láttam Ryan tweetjét. Felhúzott szemöldökkel felé fordultam, ö csak mosolygott. Ez volt oda írva: „ Szórakozás a barátnőmmel.” és csatolt egy képet, ahol éppen iszok a borból. Mikor egy fiú a barátnőjének hív az a legédesebb dolog az egész világon. Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam. Még egyszer megcsókolt és ami egy kis csóknak indult abból más lett. De nem panaszkodhatok!
Miután ajkaink szétváltak Ryan lélegzetvisszafojtva, suttogva azt mondta:
-Menjünk aludni, holnap lesz Kathryn utolsó napja. – megfogtam a kezét és felmentünk az emeletre.
Bementünk a szobámba és levettük a ruháinkat. Nem érdekelt az a tény, hogy meztelenül fogok Ryannel aludni. Bíztam benne és tudtam, hogy addig semmit csinálni, amíg készen nem állok rá 100%-ig. Én csak a szennyes kosárba dobtam a ruháimat, mikor 2 meleg kar ölelte át a derekamat. Szeretem, ha valaki hátulról átölel, szóval úgy mosolyogtam, mint egy idióta.
-Jó éjszakát gyönyörűm. – puszilta meg a fejemet és elmentünk lefeküdni. 10 perccel később már aludtunk is.

Itt van a 9. rész. Remélem mindenkinek tetszett. Van egy bejelenteni valóm. Szerdán biztos nem lesz új rész, mert nem leszek itthon. Leghamarabb csütörtökön tudnám feltenni a részt. De valószínűleg csak szombaton rakom fel. Köszönöm annak, aki elolvasta. :)