-->

2014. július 23., szerda

13. rész

13.rész
Az interjú
*3 nappal később avagy az interjú napja*
-RYANNNNN! – kiabáltam a szobámból. 10 perccel később Ryan robbant be az ajtómon. – Nem tudom, mit vegyek fel!
Ryan arca megkönnyebbült: - Ezért kellett gyorsabban futnom, mint a fénysebesség? Azt hittem valami bajod esett. – kérdezte. Bólintottam. Ő csak megforgatta a szemét és bement a gardróbomba.
-Hmmm… - hümmögött, miközben a ruháimat nézte. Végül a kezembe adott egy Lycra leggingset, egy sima pántos felsőt és egy kötött pulcsit, amit nagyon ritkán hordok. – És itt van egy Dr Martens. – adta oda.
-Biztos vagy benne, hogy így jó leszek? Ez egy interjú!
-Igen. Ez egy interjú, amit én szerveztem. – mosolygott. – Ez egy munka a mi stúdiónkban. Senki sem divatos. Tegnap direkt megkérdeztem, mert tudtam, hogy idegeskedni fogsz ez miatt. Azt mondták elég, ha abba mész, amit minden nap viselsz. – nyugtatott.
-Oké, köszi…De most menj ki, mert  át szeretnék öltözni. – nevettem és az ajtóra mutattam. Ryan tréfásan duzzogni kezdett, ezért adtam a szájára egy gyors puszit és már boldogabbnak is látszódott. Átöltöztem, feltettem egy könnyű sminket, copfba kötöttem a hajamat és már indulásra készen is voltam. Lefutottam a lépcsőn és láttam, ahogy Ryan türelmesen várt. A többiek pedig már elmentek valahova.
-Hazel minden rendben lesz. Nem kell idegeskedned. – próbált nyugtatni. Wow ő tud olvasni a gondolataimban! Rámosolyogtam és kézen fogva kimentünk az ajtón.
Már nyagyjából 15 perce vártunk a váróteremben. Különböző korú férfiak és nők mentek ki és be a szobába.
-Hazel Peat. – hívtak.
-Sok szerencsét drágám. – adott puszit az arcomra és bementem a szobába.
10 perccel később már végeztem is. Azt mondták hívni fognak a jövő héten, ha megkaptam az állást. Szóval most várnom kell. Ugh.
Ryan megfogta a kezemet és kimentünk az épületből.
-Mit gondolsz, hogy ment? – kérdezte.
-Nem vagyok benne biztos, de szerintem egész jól. – nem sűrűn hiszek magamban.
-Ezt fejezd be! – parancsolt. – Csak maradj csendben.
-Sajnálom. – nevettem és adtam arcára egy puszit. – De most már menjünk haza. – fogtam meg a derekát.

*Néhány nappal később*

Még nem hívtak vissza, azt mondták 1 hét múlva fognak és már itt az idő.
-Min gondolkodsz? – kérdezte tőlem Ryan. Miközben mellettem ült a kanapén. – Várj, nem kell válaszolnod. Tudom. Ne aggódj nemsokára hívni fognak. – oké, kezd ijesztő lenni, hogy mindig tudja, mire gondolok. Esküszöm olvas a gondolataimban! El tudod képzelni, hogy egyik nap piszkos dolgokat gondoltam róla és ő tudta? Kínos! Bólintottam, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt.
-Jézusom! Menjetek szobára! – mondta Adam és ledobta magát mellénk a kanapéra.
-Mi egy szobában vagyunk. Te rontottál be! – válaszolt Ryan. Kicsit ideges volt. Aranyos.
Adam szólásra nyitotta száját, de be is csukta, rájött, hogy Ryannek igaza volt.
-Amúgy. Bulizni megyünk este. Gondoltam elmondom, hogy tudjátok és így még lesz egy csomó időtök elkészülni, mert vagy ezer évig készülődtök. – nevetett.
Hezitáltam mielőtt valamit is mondtam volna, mivel előjöttek az emlékek  a legutóbbiról. Ryan megint tudta, hogy mire gondoltam és ezt suttogta a fülembe:
-Ne aggódj. Nem foglak egyedül hagyni.
Mosolyogtam. – Oké. – mondtam boldogan, majd felrohantam a lépcsőn, hogy időben elkészüljek. Felvettem egy fekete egybe ruhát, aminek a szélén aranyszegecsek voltak. Megcsináltam a hajamat és a sminkemet. Csak a szokásost, de egy kicsit több szemceruzával és rúzzsal. Ahogy mentem a lépcső felé összefutottam Joellel.
-A szerelmed a konyhában van. – mondta és kacsintott.
Én csak megforgattam a szemeimet és válaszoltam.
-Kösz. – és a konyha felé indultam. Az volt a tervem, hogy Besurranok, de mivel magas sarkú volt rajtam nem sikerült és megfordult.
-Wow, elképesztően nézel ki! – dadogott. És végig nézett rajtam tetőtől talpig.
-Te is . – mosolyogtam.
-MINDENKI KÉSZ VAN? – kiabált Andy a másik szobából. És kisétáltunk a konyhából a többiekhez.

Itt a 13.rész. Nos van egy bejelenteni valóm. Brigi az elfoglaltságai miatt sajnos nem tudja folytatni a fordítást ezért egyedül fogom fordítani. NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖM AZ EDDIGI MUNKÁJÁT, HÁLÁS VAGYOK ÉRTE. :)) Még lesz pár rész, ami az övé és utána már csak az én fordításaim lesznek. A következő rész szombaton jön. :))

2 megjegyzés:

  1. Szia! Tényleg nagyon sajnálom, hogy le kellett mondanom.:/
    De maradok rendeszeres olvasód<3
    imádtam a részt:):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Tényleg nem azért írtam ki :))
      köszii <3

      Törlés