14. rész

14.rész

‚Senki se bánthat‘

A klub eléggé zsúfolt volt,és nagyon meleg. Tehát úgy döntöttünk, hogy mi  5en bemegyünk egy standba, és vittünk magunkkal az italt. Azt terveztük, hogy táncolni később fogunk. Mert a standba csak 4 ember fér, mi meg öten vagyunk.

A végszó, hogy táncoljunk Jason Derulo ‚Talk Dirty To Me‘-ja volt.

"First class seat on my lap gurrrl"-Ry énekelte a dalt, közben intett nekem. Elkapott a nevetés.

Amikor jött a refrén, Ryan csábítóan súta a fülembe-"talk dirty to me"-elpirultam. Játékosan ütögetett és biggyesztette az ajkát.- "Technikailag.. ez..."-suttogta.

"Hát nem bírsz várni, ugye?"-kacsintottam, majd felálltam és elhagytam a standot, hozni egy új italt.

Már csak pár üveg italt volt. A srácoknak holnap kora reggel a stúdióban kell lenniük. Az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy másnaposak legyenek.

Másnap kikászálódtam az ágyamból,a srácok már nem voltak itthon.

Sóhajtottam, és csináltam magamnak reggelit, és elfogyasztottam.

Két idegen férfi volt bent a házban, feketébe öltözve, a tévé kihúzásával és felemelésével bajlódtak. Észbe kaptam, körül néztem, és az egész szoba gyakorlatilag üres volt. Sok pénzt költöttünk a felújításra. Még most se vettek észre, gyorsan visszamentem a szobámba.

Mi lesz ha ide is feljönnek? Mit fognak velem csinálni?

Ezek a gondoltatok futottak át az agyamon. Körbe néztem a szobámban, és elbújtam. Az ágy alá rejtőztem el, de ha feljönnek, az első hely lesz ez, ahová benéznek majd. Oké. A másik lehetőség a gardrób volt. Talán nem akarnak női ruhákat, igaz? Ő, de ki tudja. Ezek betörők. Bármit elvisznek, ami a szemük elé kerül. Talán engem is.

Ezt a gondolatot el akartam felejteni,de minél hamarabb. Bemásztam a gardróbba.

A köpenyben eléggé kényelmetlen volt odabent lenni, de most nem is érdekelt. Elővettem a telefonom, kikerestem Ryant. Párszor kicsengett.

"Szia kicsim."-szólalt bele. Nem válaszoltam. Minél nehezebben vettem levegőt, hallottam a csörrenéseket odalentről.- "Hazel? Hazel, mondj valamit!"-könyörgött.

"S-se-segítség."-sikerült ezt kinyögnöm.

"Szívem! Mi történik? Mi a baj?"-hallottam, ahogy pánikolt.

"A ház.. két betörő van itt."-suttogtam. Mielőtt Ryan válaszolt volna, hallottam, hogy fel fele jönnek. Francba! - "Feljönnek az emeletre, mennem kell."-megszakítottam a vonalat.

Istenem, remélem, hogy Ryan hamar ideér!

Ahogy közelebb és közelebb hallottam a lépéseket, behunytam a szemem, befogtam a fülem, és picit meginogtam. Azt hiszem vagy 45 percig voltam így, mikor hirtelen kinyúlt az ajtó. Összekuporodva, átölelve térdemmel vártam mi fog történni, fel sem néztem.

"Ó istenem, Hazel. Semmi baj, csak én vagyok!"-a hang megnyugtatott. Felismertem a hangot. A Nottinghamshire-i akcentus, meglehetősen olyan volt, mint az enyém. Joel!

"JOEL!!"-kiáltottam és ugrottam nyakába. Hú, sosem örültem még neki ennyire, mint most.

Mikor elengedtük egymást, bólintott az ajtó felé, és kacsinott.

Kinéztem és láttam Ryant, tök ideg volt. Joel lement az emeletről, Ryan pedig feljött. Mielőtt megöleltem volna, letörölte a könnyeim.- "Sss, itt vagyok. Senki sem bánthat!"-nyugtatott és simogatott.

Meglepetés! :DD Csak azért rakom ki ezt a részt, mert valaki nagyon nem bírt várni. :DD Ez Brigi utolsó fordítása, szóval mostantól csak az én fordításaim lesznek olvashatóak. És a következő rész már tényleg szombaton lesz :DD