Are You Ready?

30. rész

Itt az idő

*6 hónappal később*

Nagyon sok dolog történt az elmúlt fél évben. A srácok megcsináltak néhány koncertet, dedikálást, kiadtak egy új dalt, stb. Én és Ryan közelebb kerültünk egymáshoz, csakúgy, mint Andy és Patricia. Joel és Nat randija sikeres volt és még mindig egy párt alkotnak. Adam és Steph pedig egyre nagyobb terhelésnek vannak kitéve napról napra. Szerintem a baba bármelyik nap jöhet.  Ki ne lenne ideges? Nem lennék meglepve, ha ikrei lennének. Olyan nagy! Oh és igen,egy hét múlva Adam vette a bátorságot és megkérte Steph kezét. És Steph igent mondott!

Mivel Adam eléggé meg van terhelve Steph-el és a babával, írtam neki az előbb:

- Hé Ads! Miért nem cserélünk este? Te maradsz a srácokkal, én meg Steph-el. Akkor tudnál lazítani meg ilyenek. X

Azonnal kaptam a választ az izgatott Adam-től! Annyira szereti Steph-et és szeretné ezt a babát, gondolom, csak örül, hogy lehet egy kis ideje magára.

Este 7-kor ott voltam a házuk előtt. Adam már kész volt, hogy elmenjen. Eldöntöttük, hogy vár, amíg meg nem érkezem, azért hogy hátha hirtelen Steph-nek elkezdődnek az összehúzódások, vagy valami.

- Ha valami történik, azonnal hívj, oké? – kérdezte Adam sietve.

- Fogok! Ne aggódj! Most menj, szórakozz a srácokkal! – bólintott, én pedig kilöktem az ajtón.

- Hey, babe! – üdvözöltem Steph-et, mikor bementem a nappaliba.  Steph félig a kanapén ült, a lába pedig a dohányzóasztalon volt.

- Uhh, már kijöhetne ez a baba! – jelentette ki kissé mérgesen, de abban a pillanatban gyengésen megsimogatta a pocakját. Igen, a hangulata ilyen hamar megváltozik.

- Tudod mit kaptam? – kérdeztem izgatottan, miközben hullámoztam a műanyag zacskóval, ami tartalmazott néhány dolgot.

- Jobban jársz, ha fagyit hozol! – válaszolta komolyan Steph. Kuncogtam.

- Igen, van. – Ő felsikított, én pedig odamentem és leültem mellé.

- Szóval, mit nézzünk?

- Gondolkodtam. Az a kínos pillanat, Zack Efron. – Kacsintott, miközben én nevettem és bólintottam lelkesen.

Kb. a felénél tartunk a filmnek. Valaki hirtelen besétált, Zac éppen szexelt, mikor Steph felsikított.

- Oké, oké, tudom, hogy meztelen, de – Nem tudtam befejezni a mondatom, mert Steph felé fordultam és láttam, hogy valami folyadék van körülötte. Elfolyott a magzatvize.

- Hívd Adam-et. Én hozd a táskát.- követelte lassan, mély lélegzetvételek között.

Én bólintottam és kikaptam a zsebemből a telefonomat. Adam azonnal felvette.

- Jól van? – Ez volt az első, amit mondott.

- Itt az idő. Találkozunk a kórházban.

- Oh, Istenem. Öhhm oké, ott találkozunk. – válaszolt bepánikolt hanggal.

Visszafordultam és felsegítettem Steph-et a kanapéról. Az utunkat az ajtóig olyan lassan tettük meg, amilyen lassan csak lehet és megragadtam a táskát. Bezártam az ajtót, amíg Steph végig kacsázott Adam autójáig vezető úton. Nem tudtam biztosan vezetni, de ez az utolsó dolog, amit tehettem kettőnk elméjében. Beültem az anyósülésbe, mielőtt még segítettem volna neki beszállni. Az arca elég elfuserált volt és a légzése is kemény. Már izzadt is kissé. Besegítettem a kocsiba és gyorsan átszaladtam a vezető félre és azzal olyan gyorsan vezettem a kórház felé, amilyen gyorsan csak tudtam, anélkül, hogy összetörjem Adam kocsiját.

Steph légzése egyre nagyobb lett. Az egyik kezemet a kormányon tartottam, amíg a másikat rátettem a kézfejére.

- Minden rendben lesz édes. Csak próbálj nyugodt maradni. Az orrodon szívd be a levegőt és fújd ki a szádon. - Aprót bólintott én pedig a tekintetemet visszavezettem az útra.

Elég hamar odaértünk a kórház parkolójába. Már sötét volt, de azt én is láttam, hogy négy alak fut az autó felé. Hátranyúltam a hátsó ülésre és megfogtam Steph táskáját, gyorsan kiszálltam és átmentem az ő oldalára. Ekkor értek ide a fiúk, de megvárták a kocsi előtt, míg kisegítem Steph-et. Rápillantottam Adam-re, és őszintén mondhatom, még életemben nem láttam ilyen rémültnek..

Abban a pillanatban, mikor Steph kiszállt, Adam odafutott hozzá és magához húzta, hogy megölelje és hallottam, hogy mond valami megnyugtatót Steph fülébe. Én és Adam összekulcsoltuk Steph-el a kezünket és segítettük bejutni a kórházba. A többiek odamentek a recepcióhoz és elmagyarázták, mi történik és remélhetőleg valaki azonnal el tudja látni Steph-et.

Egy perc múlva Steph egy kórházi ágyon feküdt súlyos fájdalmakkal. Engem, Ryan-t, Joel-t és Andy-t kirúgtak a szobából, de mielőtt elmentünk volna, megöleltük Adam-et sok szerencsét kívánva.

By.: Csilla ♥ (@nutellaaa__)

Itt az új rész :) Sajnálom, hogy ilyen sokat késtem, de túl sokat kell tanulnom :(( Szünetben próbálok sokat fordítani és így megint lesz pár rész megírva :) És még egyszer sajnálom, hogy eddig kellett rá várni, ha még olvassa valaki....