26. rész
Virágkoszorú
Joel-el megérkeztünk a sétából, ami egy örökkévalóságnak
tűnt, de csak kb 15 perc volt. Hirtelen megálltunk egy tetováló bolt
előtt. Joel-re néztem, aki felhúzta a
szemöldökét. Csak vigyorgott. Hirtelen ugrottam egyet, mert két kar kígyózott a
derekamnál. Azonnal megnyugodtam, mert egy erős biztonságos fogása volt, Ryan.
Megfordultam Ryan kezében és rámosolyogtam.
- Mit csinálsz itt? – kérdeztem kíváncsian. Rápillantott Joel-re
- Oké, lehet kikotyogtam, hogy szeretnél tetkót, szóval voálá. – válaszolta Ry lelkesen, miközben rámutatott a tetováló szalonra.
- De én nem is tudom, mit kapjak. – sóhajtottam. Mindannyian ott álltunk csendben pár pillanatot, próbáltunk kitalálni valamit.
- Valami, ami kapcsolódik anyához és apához? – kérdezte Joel. Bólintottam, és gondolkoztam az ötleten.
- Mondtad, hogy akarsz a lábadra csillagokat, vagy virágkoszorút a csuklódra, vagy mit. – mondta Ryan.
- Virágkoszorú – Joel már majdnem kiabált. Igen, ez kínos volt. Kaptunk pár furcsa pillantást a sétáló emberektől.
- Anya szereti a százszorszépeket. Apa mindig vett neki egy csokrot. – magyarázta Joel.- Amikor tudott. – motyogta, miközben nézte a földet.
- Oké, azt készíttetem el. Most gyertek, mielőtt visszafordulok. – nevettem, miközben behúztam a két srácot a tetováló szalonba.
Eltelt másfél óra és én itt ülök a székben, miközben a tetováló művész elkészítette a festéket, meg ilyesmiket. A felismerés hirtelen megütött és kezdtem ideges lenni. Joel megfogott erre.
- Jól leszel. – nyugtatott. – Ryan-nek rengeteg tetoválása van és ő egy punci. - nevetett.Én is nevettem, mikor Ryan szúrósan nézett, majd elmosolyodott.
- Kész vagy? – kérdezte a tetováló. Én bólintottam és Ryan szorosan megragadta a kezemet. Kb. egy óra múlva elkészült és ez tényleg csodálatos volt. De most pár napig valami fólia cuccot ragasztottak a csuklómra. Mesés.
- Akkor most megyünk vissza? – kérdezte Ryan. Joel-el egymásra néztünk, majd bólintottunk. Nem volt más dolgunk.
Elindultunk vissza, de meghallottam egy nagyon ismerős hangot mögülem. Valaki a nevemet mondja? Körbenéztem és megláttam, hogy Nat (Natalie) idiótán mosolyog mögöttem.
- HAZEL! – kiabálta
- NAT! – kiabáltam vissza. Teljesen megfordultam és megöleltem őt. Mindenki kíváncsi lehet, ugyanabba a középiskolába jártunk. Nagyon jó barátok voltunk.
- Oh, Istenem, mennyi ideje már. – mondtam.
- Igen, tudom. Túl hosszú!... Joel? – nézett Joel felé. Csak egyszer találkoztak, így gondolom csak kérdezte, hogy ő-e. Ryan csak ügyetlenül állt.
- Ja, szia Nat. – válaszolt Joel és bámult bele a szemébe. Ő boldogan nézett vissza. Látok valamit a szemükben… szerelem?Nat törte meg a szemkontaktust, mikor kihúzta a zsebéből a telefonját, hogy ellenőrizze az időt.
- Bocsi srácok, mennem kell. Hazel, tudunk találkozni valamikor egy kávéra, hogy bepótoljuk azt a sok időt, amit külön töltöttünk. - Ugyanaz a számod van még? – kérdezte.
- Ez jól hangzik, és nem, nem ugyanaz. – elővettem egy tollat, és egy kis papírt a táskámból és lefirkáltam a számom, és odaadtam neki.
- Oké, akkor majd írok. – bólintottam. – Majd még találkozunk.
- Oké, szia. – megöleltük egymást és elment. Joel minden mozdulatát nézte.
- Mit csinálsz itt? – kérdeztem kíváncsian. Rápillantott Joel-re
- Oké, lehet kikotyogtam, hogy szeretnél tetkót, szóval voálá. – válaszolta Ry lelkesen, miközben rámutatott a tetováló szalonra.
- De én nem is tudom, mit kapjak. – sóhajtottam. Mindannyian ott álltunk csendben pár pillanatot, próbáltunk kitalálni valamit.
- Valami, ami kapcsolódik anyához és apához? – kérdezte Joel. Bólintottam, és gondolkoztam az ötleten.
- Mondtad, hogy akarsz a lábadra csillagokat, vagy virágkoszorút a csuklódra, vagy mit. – mondta Ryan.
- Virágkoszorú – Joel már majdnem kiabált. Igen, ez kínos volt. Kaptunk pár furcsa pillantást a sétáló emberektől.
- Anya szereti a százszorszépeket. Apa mindig vett neki egy csokrot. – magyarázta Joel.- Amikor tudott. – motyogta, miközben nézte a földet.
- Oké, azt készíttetem el. Most gyertek, mielőtt visszafordulok. – nevettem, miközben behúztam a két srácot a tetováló szalonba.
Eltelt másfél óra és én itt ülök a székben, miközben a tetováló művész elkészítette a festéket, meg ilyesmiket. A felismerés hirtelen megütött és kezdtem ideges lenni. Joel megfogott erre.
- Jól leszel. – nyugtatott. – Ryan-nek rengeteg tetoválása van és ő egy punci. - nevetett.Én is nevettem, mikor Ryan szúrósan nézett, majd elmosolyodott.
- Kész vagy? – kérdezte a tetováló. Én bólintottam és Ryan szorosan megragadta a kezemet. Kb. egy óra múlva elkészült és ez tényleg csodálatos volt. De most pár napig valami fólia cuccot ragasztottak a csuklómra. Mesés.
- Akkor most megyünk vissza? – kérdezte Ryan. Joel-el egymásra néztünk, majd bólintottunk. Nem volt más dolgunk.
Elindultunk vissza, de meghallottam egy nagyon ismerős hangot mögülem. Valaki a nevemet mondja? Körbenéztem és megláttam, hogy Nat (Natalie) idiótán mosolyog mögöttem.
- HAZEL! – kiabálta
- NAT! – kiabáltam vissza. Teljesen megfordultam és megöleltem őt. Mindenki kíváncsi lehet, ugyanabba a középiskolába jártunk. Nagyon jó barátok voltunk.
- Oh, Istenem, mennyi ideje már. – mondtam.
- Igen, tudom. Túl hosszú!... Joel? – nézett Joel felé. Csak egyszer találkoztak, így gondolom csak kérdezte, hogy ő-e. Ryan csak ügyetlenül állt.
- Ja, szia Nat. – válaszolt Joel és bámult bele a szemébe. Ő boldogan nézett vissza. Látok valamit a szemükben… szerelem?Nat törte meg a szemkontaktust, mikor kihúzta a zsebéből a telefonját, hogy ellenőrizze az időt.
- Bocsi srácok, mennem kell. Hazel, tudunk találkozni valamikor egy kávéra, hogy bepótoljuk azt a sok időt, amit külön töltöttünk. - Ugyanaz a számod van még? – kérdezte.
- Ez jól hangzik, és nem, nem ugyanaz. – elővettem egy tollat, és egy kis papírt a táskámból és lefirkáltam a számom, és odaadtam neki.
- Oké, akkor majd írok. – bólintottam. – Majd még találkozunk.
- Oké, szia. – megöleltük egymást és elment. Joel minden mozdulatát nézte.
Csilla :) ♥
Mivel szombat van meghoztam az új részt. Remélem mindenkinek tetszett. A kövtkező rész jövő héten jön. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése