25.rész
A Peat-ek
*3 hónappal később*
-ISTENEM EGYRE NAGYOBB LESZEL! – kiáltottam izgatottan
Stephnek majd megöleltem. Gyengéden, mivel már 3 hónapos terhes. Ma segítünk
Adamnek átköltözni Steph házába. Nyilván az életének ezen szakaszán szüksége
van a barátjára, hogy támogassa, ezért úgy gondolták most jött el az az idő.
Béreltünk egy teherautót, hogy azzal átvihessük a cuccait. Az autóinkat akartuk
használni, de az már tele lett Adam dob felszerelésével és így nehéz lett
volna. Azt hittem gyorsabban kész leszünk, mikor mindennel végeztünk, de csak
estére lett kész minden. Kicsit zavart voltam, mert nem tudtam Ryan és Joel min
vigyorogtak annyira. Hmm.
-Nos, szerintem mennünk kéne, hagyjuk kettesben a szerelmes galambocskáinkat. – gügyögtem. Mindenki bólintott, elköszöntünk és haza mentünk. Patricia elment Cecevel miután szenvedélyesen megcsókolta Andyt, ezek után haza mentünk. Wow nagyon furcsa, hogy nincs itt Ads!
-Nos, szerintem mennünk kéne, hagyjuk kettesben a szerelmes galambocskáinkat. – gügyögtem. Mindenki bólintott, elköszöntünk és haza mentünk. Patricia elment Cecevel miután szenvedélyesen megcsókolta Andyt, ezek után haza mentünk. Wow nagyon furcsa, hogy nincs itt Ads!
*másnap*
-TOLD KI A SEGGEDET AZ ÁGYBÓL!! – kezdett el üvöltve ugrálni
az ágyamon Joel. Ryant felkeltette az álmából ő csak felmutatta a középső
ujját, majd a fejét a párnájába fúrta.
-Joel…MI A F*SZ VAN?? – ja, már nem vagyok reggeli ember.
Nevetett majd leült az ágyam végébe. – Ma tesós napot fogunk tartani, ha neked is tetszik. – mondta izgatottan. Elmosolyodtam, mikor eszembe jutott mennyit voltunk együtt mielőtt a szüleink börtönbe kerültek én pedig hajléktalan lettem.
-Oh oké, de most menj, mert még el kell készülnöm. – nevettem, majd lelöktem az ágyról.
-Ezt nem kellet volna. – állapította meg, leporolta magát majd kiment. Fél óra alatt elkészültem. Ryan már vissza is aludt. Tipikus. Szóval csak egy puszit adtam a szájára és lementem a lépcsőn. Nagyon jó lesz ez a nap.
-Kész vagy? – kérdezte miközben felvette a napszemüvegét. Bólintottam és elindultunk.
Egy órán át csak sétálgattunk a városban. Eszembe jutott valami.
-Joel, mit szólnál ahhoz, ha meglátogatnánk a szüleinket?
-Oké, már egy ideje úgy sem láttuk őket. – válaszolt. És elindultunk a rendőrségre.
Az egyetlen dolog, amit utálok mikor meglátogatjuk őket, hogy látnom kell azt a házat, ahol minden kezdődött. Mikor befordultunk a sarkon, megfogtuk egymás kezét és úgy mentünk tovább.
-Minden rendben lesz. – suttogta. Bólintottam és elindultunk. Lépéseink gyorsabbak és nagyobbak lettek, mikor oda értünk a házhoz. Ahogy az utca végéhez értünk elengedtük egymás kezét majd egy hatalmasat sóhajtottunk. Az út további része kellemesen telt. Olyan kellemesen amennyire egy rendőrség felé sétálva lehet. Aláírtuk ugyanazokat a dolgokat, mint máskor, mikor meglátogatjuk őket, végül bemehettünk hozzájuk.
-Drágáim! – gügyögte, miután beléptünk a hatalmas irodába. Anya minden alkalommal nagyon érzelmes, mikor meglátogatjuk őket. Apa nem nagyon mutatta ki, de láttam a szemeiben. Sajnos hamar letelt az időnk és mennünk kellett.
-Szóval most merre? – kérdeztem, miközben a nagy épület előtt álltunk.
-Már tudom! – szólalt meg. Mást nem mondott. Nem kérdeztem hova csak követtem.
-Joel…MI A F*SZ VAN?? – ja, már nem vagyok reggeli ember.
Nevetett majd leült az ágyam végébe. – Ma tesós napot fogunk tartani, ha neked is tetszik. – mondta izgatottan. Elmosolyodtam, mikor eszembe jutott mennyit voltunk együtt mielőtt a szüleink börtönbe kerültek én pedig hajléktalan lettem.
-Oh oké, de most menj, mert még el kell készülnöm. – nevettem, majd lelöktem az ágyról.
-Ezt nem kellet volna. – állapította meg, leporolta magát majd kiment. Fél óra alatt elkészültem. Ryan már vissza is aludt. Tipikus. Szóval csak egy puszit adtam a szájára és lementem a lépcsőn. Nagyon jó lesz ez a nap.
-Kész vagy? – kérdezte miközben felvette a napszemüvegét. Bólintottam és elindultunk.
Egy órán át csak sétálgattunk a városban. Eszembe jutott valami.
-Joel, mit szólnál ahhoz, ha meglátogatnánk a szüleinket?
-Oké, már egy ideje úgy sem láttuk őket. – válaszolt. És elindultunk a rendőrségre.
Az egyetlen dolog, amit utálok mikor meglátogatjuk őket, hogy látnom kell azt a házat, ahol minden kezdődött. Mikor befordultunk a sarkon, megfogtuk egymás kezét és úgy mentünk tovább.
-Minden rendben lesz. – suttogta. Bólintottam és elindultunk. Lépéseink gyorsabbak és nagyobbak lettek, mikor oda értünk a házhoz. Ahogy az utca végéhez értünk elengedtük egymás kezét majd egy hatalmasat sóhajtottunk. Az út további része kellemesen telt. Olyan kellemesen amennyire egy rendőrség felé sétálva lehet. Aláírtuk ugyanazokat a dolgokat, mint máskor, mikor meglátogatjuk őket, végül bemehettünk hozzájuk.
-Drágáim! – gügyögte, miután beléptünk a hatalmas irodába. Anya minden alkalommal nagyon érzelmes, mikor meglátogatjuk őket. Apa nem nagyon mutatta ki, de láttam a szemeiben. Sajnos hamar letelt az időnk és mennünk kellett.
-Szóval most merre? – kérdeztem, miközben a nagy épület előtt álltunk.
-Már tudom! – szólalt meg. Mást nem mondott. Nem kérdeztem hova csak követtem.
Meghoztam a következő részt. Remélem mindenkinek tetszett. Köszönöm a komit az előző részhez. s mostantól 1 héten csak 1 rész lesz. Kezdődik a suli és bele kell húznom a tanulásba, ez az év már nem lesz olyan könnyű, mint a tavalyi. Mivel nyelvi előkészítős vagyok és ott kétszer van kilencedik. Most fog visszajönni az összes nehéz tantárgy és pluszba még nyelv vizsgázni is fogok, szóval remélem megértitek. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése