7. rész

7.rész

Up to something

-Wow! – mondta suttogva.
-Igen, wow! – mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.
Ry összekulcsolta ujjainkat. –Azóta erre vártam mióta megtaláltalak a sikátorban.
-De akkor undorítóan néztem ki. – kuncogtam.
-Nekem nem. – suttogta. Igen, elpirultam miatta. És adj hozzá még többet. Temettem az arcomat a mellkasába, amitől nevetnem kellett.
-Szóval Hazel… - felemeltem fejemet a mellkasáról és ránéztem. – Lennél a barátnőm? – kérdezte, miközben mintákat rajzolt a hüvelyujjával a tenyerembe.
Úgy mosolyogtam, mint egy őrült és bólintottam. – Igen! – örültem. Ugyanakkor Ryan felállt, megfogta a kezem, hogy segítsen felállni. Kezét a derekamra csúsztatta és közelebb húzott magához, hogy a testünk összeérjen. Igen, határozottan ott volt köztünk a szikra. Egy nagyon nagy! A vállára tettem kezem, miközben ő lejjebb hajolt. Ismét megcsókolt én pedig azonnal viszonoztam. Most jöttem rá, mit is akartam oly régóta (mióta először találkoztunk) így, mikor az ajkamba harapott beengedtem. Csak Ryan közelében érzem magam ilyen biztonságban, mintha minden gondomat kidobta volna az ablakon.
-Nem kéne visszamennünk a srácokhoz? – bólintottam, ő megfogta a kezemet és lementünk a lépcsőn. Azonnal tele lett a szoba „oohhs” „ahs” ilyen hangokkal. Összenéztünk, megforgattuk a szemünket és leültünk a kanapéra. Úgy döntöttünk, hogy lusta délutánt fogunk tartani később pedig elmegyünk enni.

2 óra van és tudom, hogy nem csináltunk semmi fárasztott a Tv-zés mégis eléggé elálmosított. Vagy a barátomhoz bújok vagy Andyhez, jó inkább a barátomhoz. Ryannek dőltem és felhúztam a térdemet a mellkasomhoz. Ryan gyengéd puszit nyomott a fejemre és magához húzott, hogy megmutassa neki így kényelmes. Még egy film után eldöntöttük, hogy indulni kéne.
-Mit vegyek fel? Vagyis milyen étterembe megyünk? – kérdeztem Joelt.
-Öhm… elgánsat, de ne túlságosan. Ne öltözz ki annyira… vagy mit tudom én! Csak vegyél fel valamit! – sóhajtott Joel.
-Ok Ok! – kezeimet a fejem fölé tettem, mintha ezt mondanám „ Megadom magam” és felszaladtam a lépcsőn.
Hála a bátyám jó tanácsának (nem szarkasztikusan) sokáig fog tartani, hogy kiválasszam mit vegyek fel. Végül egy fehér pántos felső, egy bőrdzseki, egy fekete farmer és egy sötétkék magas sarkú mellett döntöttem. Megfésültem a hajamat, újra bepúdereztem az arcomat, mert már kezdett csillogni és lementem a földszintre, ahol a fiúk vártak. Joel és Adam is Chinos nadrágot viseltek, de Adamen kockás ing volt, Joelen pedig a kockás ing alatt egy sima fehér póló volt. Andyn egy fekete csőnadrág volt egy egyszerű fehér pólóval és Ryanen egy szaggatott sötétkék csőnadrág, egy szürke felső és egy fekete bőrdzseki. Joelen Vans volt, Adamen és Andy Converse, Ryanen pedig egy Dr Martens. Mindannyian jól öltöztünk egy tisztességes étteremhez. Mert Kathryn csak egy hétre jött Londonba és most a barátaival van. Ryan megfogta a kezemet és mindenki beült a kocsiba. Mikor mi a többiek mögött voltunk Ryan ezt suttogta nekem:
-Amúgy nagyon szép vagy. – megpusziltam az arcát és beültünk a kocsiba.
Megálltunk egy „Képzelet” nevű étterem előtt. Istenem, de jó volt a kaja! Egy nagy asztalhoz ültünk és mindenki elég gyorsan kiválasztotta, hogy mit szeretne enni. Vagyis hát a legtöbben. Andy 10 percig gondolkodott azon, hogy mit egyen végül azt kérte, amit először választott. Szívás! Mikor a főételt ettük felhoztam azt a témát, ami már napok óta nem hagyott nyugodni.
-Srácok, ugye nem csinálunk holnap semmi?

Most kicsit összezavarodtam a részekkel kapcsolatban, mert az ezelőttiben olyan, mintha már összejöttek volna, de csak itt kérdezte meg, hogy lenne e a barátnője. Biztos, hogy így vannak a részek, mivel utána néztem. De ezen most nem is gondolkozom. Köszönöm annak, aki elolvasta és remélem kapok pár komit is.

Következő rész még függőben van, mivel elvileg nem leszek itthon jövő héten, mert nyaralni megyek az osztállyal. A későbbiekben még biztos jelentkezek ez ügyben. :)