2. rész

2. fejezet

Köszönöm

"Hazel?"

"Joel?"

Mindkettőnk szeme könnyekkel telt meg, majd Joel rohanni kezdett felém.

Átkarolt és magához szorított, és én is ugyanezt tettem.

"Azt hittem, hogy örökre elvesztettelek. "-sírva motyogta vállamon.

"Én is."-ez volt minden, amit mondani tudtam. S így álltunk körülbelül 10 percig, vagy talán többig.

Én és a többi srác, Ryan (aki megtalált),Andy és Adam, mind ott ültünk a nappaliban.

"Voltál már anyut és aput meglátogatni? "-kérdeztem Joeltől. Ő megrázta a fejét.

"Nem éreztem helyesnek, hogy nélküled menjek. De talán így, hogy visszajöttél, esetleg elmehetnénk. "-javasolta. Bólintottam.

A következő fél órát úgy töltöttük, hogy a srácok elmondták mi is történt velem az elmúlt 4 évben.

Menedéket kerestek, stb. Nyugodtan mondhatjuk, összeszorítottam a szemem, mikor a téma 3. éve jött… amikor megerőszakoltak. Joel szemei megteltek szomorúsággal, szánalommal, haraggal, és egyszerre depresszióval. De aztán magához húzott és hosszan, erősen megölelt.

Azt hiszem sikerült köszönetet mondania Ryan-nek, hogy megtalált engem. Az elmúlt 5 percben vagy 30-szor köszönte meg. És ezzel nem túlzok.

Joel lefeküdt röviddel ezután, neki kelni kell kora reggel. Kathryn-t, a barátnőjét, kell felvennie a repülőtérről  7kor. Tehát engem ott hagyott a 3 sráccal. Vagyis eggyel, mert Adam és Andy úgy döntött, hogy fifázni fognak . Így hát Ryan-nal bementünk a konyhába.

"Rendeljünk pizzát, vagy valami?" Gyorsan bólintottam válaszul, ami miatt Ryan nevetni kezdett.

"Nos ahogy tudom, Joel elégszer elmondta már, de komolyan, köszönöm." Nem lehettem elég hálás Ryan-nak. Mivel a tudat, hogy soha nem lettem volna képes újra látni Joel-t, a szívem szakította ketté.

"Általában nem csinálok ilyet,tudod.." -felvontam szemöldököm, majd folytatta.- "Vagyis nem szoktam véletlenszerű lányokat felvenni az utcáról. " -mindketten röhögtünk.- "De valami azt súgta, segítsek ezen a lányon… Azt hiszem, egy kép miatt, amit láttam rólad még régebben, és az elmém szinte ordította ’’Hé haver, te ismered őt!!’’ vagy ilyesmi."

"Hát én nem tudom mi késztetett erre, de nem tudom elégszer megköszönni. Komolyan. Tartozom neked ezért." Egy nagy vigyor csapott át arcán. Oké, igen,szép mosolya van. Igazán szép mosolya, hadd tegyem hozzá.

"Ne légy hülye, nem tartozol semmivel." -Válaszolta. Sóhajtottam, majd felálltam, hogy töltsek magunknak egy kis italt. De ahogy mentem el előtte,gyengéden megragadta a csuklóm.

"Várj, talán mégis tartozol nekem valamivel." -kuncogott.

"Ó, igen? Mi lenne az?" -Kissé hátráltam, majd kezemet keresztbe tettem.

"Azt hiszem, kaphatnék egy csókot az arcomra, mert hősként viselkedtem." -nevetett.

Forgattam a szemem, és gyorsan megpusziltam, majd folytattuk a beszélgetést tovább.

A pizza nagyon jó volt, és Ryan-t is kezdtem jobban megismerni. Persze hallottam Joel bandatagjairól, de sosem láttam őket korábban, hogy mi történt velük évekkel ezelőtt. Valamint az a tény, hogy a zenekar akkori neve  ’The Grove’ volt, és most ’Lawson’, de már értettem, így, hogy Ryan elmondott mindent.. Aztán kezdtem ásítani, ami elvonta gondolataimat.

"Fáradt vagy? " -Bólintottam válaszul.- "Gyere, megmutatom a szobádat." Jó éjszakát  kívántunk Adam-nek és Andy-nek, majd felvezetett a lépcsőn.

"Oké, az a szobád."-Mutatott az első jobboldali ajtóra. "Az enyém a szemközti, ha szükséged van rám, itt leszek." Bólintottam. "Joel-é a melletted lévő, Andy-é a Joel-lel szembeni, és az utolsó pedig Adam-é. És az a szoba pedig a fürdő." -Magyarázta, miközben én mind egynek vettem.

"Oké, köszönöm. Jó éjt Ry"- mondtam, majd befordultam a szobámba.

"Jó éjt Hazel." -válaszolta.

Megérkezett a 2. fejezet, amit Brigi fordított. Vele fogom közösen csinálni. Köszönöm, hogy elolvastad és, ha tetszett jöhetnek a komik. 

U.I. Remélem nem haragszik, hogy leírtam a nevét. :)