5. rész

5. rész

Miért én?

Másnap este 8 óra. Én és a fiúk arra készülünk, hogy bulizni megyünk, hogy megmutassák milyen is a londoni éjszaka. Különös. Egy vörös ruha volt rajtam. De nem a ribancos fajtából. Mióta 3 évvel ezelőtt megerőszakoltak, azóta nem mindent veszek fel. Nem túl szűk és nem túl bő és nem is túl rövid és nem is túl hosszú. Véleményem szerint pont jó. Begöndörítettem a hajam és feltettem egy alapsminket. Egy kis alapozó, szempillaspirál, szemceruza és szájfény. Beleléptem a fekete magas sarkumba és elindultam Kathryn szobájába (ami természetesen Joel-é is) , hogy megnézzem kész van e.
-Wow, nagyszerűen nézel ki! – mondtam neki.

Rám mosolygott és ezt mondta: -Te is, de most már menjünk, mert a fiúk már várnak ránk. – kacsintott rám én pedig csak megforgattam a szemeimet. Nem történt semmi köztem és Ryan között és nem is fog.

És leindultunk a lépcsőn. Joel csodálattal nézte, ahogy Kathryn ment le a lépcsőn. Komolyan ők a legaranyosabb bár az egész világon! Tudom furcsán hangzik tekintve, hogy ő a bátyám, de ez igaz! Aztán Ryanre pillantottam, aki ugyanúgy nézett rám? Nem! Ő biztos nem! Lesokkolódtam és elindultunk. Ahogy beültünk a taxiba Ryan azt suttogta a fülembe:
-Jól nézel ki. – igen nyugodtan mondhatjuk, hogy ez sok volt.
-Te is Fletcher. – válaszoltam és elmosolyodott. Nagyjából 5 percet utaztunk a clubbig, de én és Kathryn magas sarkúban voltunk! Semmiképpen nem akartunk sétálni.

 Amikor odaértünk a zene dübörgött a fények pedig össze-vissza cikáztak. De mosolyogtam! Már 4 éve nem voltam bulizni. Ez az este jó lesz! Vagy legalábbis remélem…
Már ott voltunk pár órája, mikor nagyon melegem kezdett lenni, ezért a bárhoz mentem, hogy igyak egy pezsgőt vagy valamit. Miközben az italomra vártam, egy 25 év körüli pasi ült le mellém. Először nem gondoltam semmire.
-Vehetek ennek a gyönyörű hölgynek egy italt?
-Öhm, köszönöm nem, jól vagyok. – mondtam udvariasan mosolyogva.
-Ragaszkodom hozzá! – mondta túl boldogan.
-Nem kell, már kifizettem.
-Veszek neked egy italt. – mondta, miközben felállt és tett egy lépést felém. Nyeltem egyet.
Hirtelen megragadta a csuklómat és a falnak nyomott. Megragadta a testem és rám mászott. Adott egy undorító csókot a nyakamra. Próbáltam kijutni a kezéből, de nem sikerült. Egyik keze a combomra vándorolt és finoman elkezdte simogatni. Küzdöttem, bármit csináltam nem sikerült megállítanom. Nagyon féltem. Keze tovább vándorolt a ruhámba és elkezdett a Lacey fehérneműmmel babrálni. Elkezdett hozzám dörgölőzni és azon voltam, hogy tökön rúgom, de szerencsére a csapos lehúzta rólam. Pár perccel az incidens után a biztonságiak kirúgták a pasast. A csapos felé fordultam:
-Köszönöm. – mondtam alig hallhatóan.
-Ne aggódj miatta. A többi ital a ház ajándéka. – köszönetképpen rámosolyogtam és elkezdtem Kathrynt keresni.
Mikor megtaláltam megragadtam a csuklóját és elhúztam a többiektől. Ma reggel volt egy lányos beszélgetésünk, amikor elmeséltem neki a múltamat és mindent, amit el kellett mondani.
-Megint megtörtént. – megértette, amit mondtam neki. Elkezdtem sírni, mert megint minden régi rossz emlék előjött. Ő magához húzott és megölelt. Mikor elengedett megkérdezte, hogy:
-Haza szeretnél menni? – bólintottam.
-Oké én nem tudok veled menni, mert találkozom egy barátommal, de megkeresem a srácokat és egyikőjük biztosan haza megy veled, oké? Azt hiszem Ryan lesz az, mert ő a legjózanabb, ami furcsa. – nevetett, hogy ne legyen ilyen nyomott a hangulat.
Elment, hogy megkeresse Ryant és csak álltam távol mindenkitől és megint elkezdtem sírni.

Itt az 5.rész. Hát sok komit nem kaptam, de mit is vártam? Nem baj, elhatároztam, hogy ezt befejezem és be is fogom. Aki elolvasta annak nagyon köszönöm. Mit látjátok új lett a háttér. Szeretném ha mondanátok róla véleményt. Még egyszer szeretném megköszönném a komit és azt, hogy páran elolvasták. :)