1. rész

1.rész

8 óra óta itt a ülök ebben a sötét sikátorban, összehúzom magamon a kabátom, ami 3 mérettel nagyobb, mint amit hordanom kéne. Már 4 éve nem ettem rendes ételt. Most kezdődött még csak el a január, így megállíthatatlanul reszketek. Néha egy idegen hoz egy takarót, én csak gyengéden rámosolygok köszönetképpen. Nem messze innen van egy pékség és hetente egyszer egy fiatal fiú jön és oda adja nekem a maradék kenyeret, de ennyi. 2 éve eltervezte, hogy segít nekem, de ezzel nem. Rettegek a péntek és a szombat éjszakáktól. Mindent kibaszottul lehet hallani ebben a sikátorban: üvegek törését, verekedést, szeretkezést, sírást és fájdalmat. Igen, ez nem kellemes. És jaj én szerencsés. Szombat este 8 óra van. Jobb lesz felkészülni a részegek és a drogosok kóválygására. Most már azt hiszem az állam szerint egy vagyok közülük. De én nem, ha tudok inkább távol maradok ezektől a szarságoktól.

Most sírok. Nehéz. Úgy értem az csak egy tény, hogy nem láttam 4 éve a szüleimet, a bátyám csak lehangol. Amennyire én tudom most Pakisztánban van. De valószínűleg nem ez csak egy ötlet. Ő az utcákon élhet valahol. Istenem, remélem nem. De remélem a bandájával turnézik a világban, aminek a neve The Grove, amelyről évekig álmodozott. Nagyon remélem elérte az álmait, megérdemelte.

Még mindig nyöszörgök, mikor egy árnyék tornyosul fölém. Lassan felnézek rá,felkészülök a legrosszabbra, de egy nagyon helyes férfit pillantok meg. Nem Hazel! Állj! Bánthat!

-Öhm… Szia, jól vagy?
-Szerinted úgy nézek ki? – vágtam rá. Az elmúlt években megtanultam, hogy senkiben sem bízz meg csak magadban.
-Sajnálom, csak aggódtam. – válaszolt és megérintette a vállamat. Megijedtem az érintésétől és a térdemet a mellkasomhoz húztam.
-Shhsh…Nem foglak bántani. – guggolt le hozzám.
-Igen? Ezt már sokszor mondták…
-Tényleg? De nem én. – néztem vissza rá és láttam, hogy a szeme tele van fájdalommal. Kissé elmosolyodtam. majd tekintetemet a gőzölgő kávéja felé fordítottam. olyan jó illata volt.
-Kéred? – kérdezte. Ránéztem és megkérdeztem.
-Biztos vagy benne? – mosolygott és oda adta nekem. Kortyoltam belőle párat, hagytam, hogy a meleg szétáradjon a testemben és visszaadtam neki.
-Idd meg a maradékot is. – mosolygott és visszaadta nekem. Szerényen rámosolyogtam és kortyoltam még egyet. – Nézd, tudom, hogy ez most furcsán fog hangzani, de nem jönnél el hozzám?
A homlokomat ráncoltam és reméltem, hogy ő más. – Van egy tartalék hálószobánk, amiben szívesen látunk.
-Mi? – ez volt az egyetlen szó, amit sikerült kiböknöm.
-Igen, a bandatársaimmal élek. – küldött felém egy megnyugtató mosolyt. Egy pillanatig gondolkodtam.
-Oké. – mondtam. Végül is mit veszíthetek? Valójában nagyon is sokat, ha nem fogadom el ez a lehetőséget.
Ő rám mosolygott és felállt. Felém nyújtotta kezét és segített felállni. És együtt sétáltunk k abból a sötét sikátorból, ahol évekig éltem. Az úton nem sokat beszéltünk. Főleg arról hogyan kerültem az utcára és egy kicsit magáról. Kiderült, hogy a zenekarának a neve Lawson. Ez nagyon jó. A nevét ég mindig nem tudtam és ezt elég gyanúsnak találtam. Ahogy mi odaértünk levettem a kabátom és a régi kopott csizmám. Olyan jó érzés volt megint érezni a meleget.

-Várj itt csak még el kell mondanom a srácoknak. – ment be a másik szobába és hallgatóztam az ajtóban.
-Öhm… Fiúk nem lenne gáz, ha valaki itt maradna egy ideig?
-Jó, de ki az?
-Oké tudom, hogy ez őrülten fog hangzani, de találtam egy síró lányt az utcán. Megígértem, hogy segíteni fogok neki újra lábra állni és ez is lesz, amit tenni fogok.

Ok, azt hiszem 3 hangot hallottam, akik azt mondták, hogy beleegyeznek, ezek után pedig lépéseket hallottam az ajtó felé közeledni. Léptem vissza egy kicsit, nehogy nekem jöjjenek.
A fiúk idejöttek és a látványomra egyikőjük lefagyott.
-Hazel?
-Joel?

Itt lenne az 1.rész. Remélem mindenkinek tetszett és nem lett olyan értelmetlen. Köszönöm, aki elolvasta és jól esne pár komment / kritika, mindkettőt szívesen elolvasom a kritikát pedig próbálom megfogadni. A következő részről még nem tudok semmit mondani, mert azt nem én fogom fordítani, hanem a barátnőm. De jövő hét közepe / vége fele biztos fent lesz. :) Még egyszer köszönöm, aki elolvasta és ha tetszett lehet komizni.